szöveg színház

(www.elsokotetmuhely.hu)

Szeretnénk tudni, hogy mit gondoltok az EKM2 versenyéről?

Alapvetően jó ötletnek tartjuk, különösen, hogy a finanszírozási rész is megoldottnak látszik. A szavazással kapcsolatban vannak fenntartásaink. Egy színház jóval nagyobb ismeretséget tudhat magáénak, mint például egy pályakezdő író, ugyanakkor az író meg tudja mutatni magát egy vagy több írással, viszont egy színház nehezen mutatható be az Interneten. Mivel mozgóképanyagot csak külső linkről tudtunk volna elhelyezni, erről letettünk. A következő bemutatónk szövegkönyvének egy részletét és egy jelenlegi előadásunk színlapját csatoltuk, de nem vagyunk benne biztosak, hogy bárki is végigolvassa azt a két részletet az új darabból. Vagy ha elolvassa, milyen kép körvonalazódik benne a társulatról? Hiszen ez csak egy előadás szövege. Ezek a kérdések újabb kérdést szülnek, nevezetesen, hogy mennyire indulunk egyenlő eséllyel egy ilyen típusú versenyen. Úgy tekintünk az EMK2-re, mint egy fórumra, ahol lehetőséget kapunk, hogy a társulatról és az előadásokról tájékoztassuk az idelátogatókat. Ha úgy tetszik, ez reklám.

Mikor és hogyan bukkantatok rá az oldalra?

Sára keresett meg minket, hogy létezik ez az oldal, és ha van kedvünk, költözzünk be a városba. Volt kedvünk.

Mi vezet, ösztönöz titeket a versenyben?

Szeretünk játszani. Kíváncsiak vagyunk másokra. Bár azt hisszük, nem minket, hanem a közönségünket kell ösztönözni, hogy minél többen ellátogassanak a honlapra, és ha tetszik
nekik a pályázatunk vagy másé, akkor szavazzanak.

Hogy látjátok mostani helyzeteteket, helyezéseteket?

Nem panaszkodhatunk. Ahhoz képest, hogy a mi lustaságunkból adódóan csak
egy héttel később kapcsolódtunk be a versenybe, mint ahogy az indult, elég jó helyen állunk.

Hogyan szavaztok? Elolvastatok/meghallgattatok már minden művet?

Igyekszünk elolvasni, meghallgatni mindent. Sajnos még nem jutottunk el odáig, hogy minden pályaművet átnézzünk. Szavazni azonban csak arra szavazunk, amit láttunk, olvastunk, hallgattunk és tetszett. Ám akkor többször is elküldjük azt a bizonyos emailt.

Vannak kedvenceitek?

Nincsenek. Egy tizenegynéhány fős társulatban nagyon nehéz dűlőre jutni akár egy pályázattal kapcsolatban is. Ami már háromnál több embert érintett meg, arra szavazunk. Másrészről igyekszünk kicsit kívülállóként is tekinteni a versenyre és a pályázókra, hiszen jobbára ugyanazoknak az embereknek a munkáiból csinálunk rádióműsort a Para Rádióban, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy kedvenceink legyenek. Éppen ezért a biográf részeket nem is olvassuk el a pályázati anyagok előtt. Minket itt az alkotott művek érdekelnek elsősorban, és csak másodsorban azok, akik létrehozták. Azt is mondhatnánk, hogy írásokra, zenékre, képekre adunk le voksot, nem személyekre.

Hogyan keletkezett a mű, amivel a Versenyen indultok?

Minden évadban előre tervezzük a következő szezont, már amennyire a mi lehetőségeink között ez megtehető. Deres Péter dramaturg és Szántai Edina rendező úgy választ darabot, hogy az a társulat színészeinek feladat legyen, a nézőnek pedig ok a gondolkodásra. Ritkán játszunk úgy el egy darabot, hogy nem nyúlunk hozzá a szöveghez. Azt gondoljuk, nincsenek
drámák, csak színpadi szövegek, amelyeket az adott műhely használ. Mi is létrehozzuk a saját
szövegeinket. Mindenképpen reagálni akartunk a tavaly ősszel kezdődött, és azóta is sorozatos problémákat okozó utcai történésekre. Arisztophanész drámája, a Lysistrate erre megfelelő. Arany János fordítását használtunk, néhol megtartva az eredeti szöveget, néhol jelentős mértékben átdolgozva azt, mindezt azért, mert nem a darab egyik központi témáját, a szexust
akartuk előtérbe helyezni, hanem azt a pacifista üzenetet, amelyet egyébként ez a dráma szintén megfogalmaz. Az így létrejött új szöveg-habarcs tudatosan vállalva egyszerre archaikus és modern.

Mihez kezdenétek a pénzzel, ha esetleg ti nyernétek?

Színházat csinálnánk belőle! :)