szöveg színház

(www.ekm2.com városi hírmondó)

Este hatkor már néhányan üldögéltek az RS9 Színház kávézójában. Ismerkedtünk a virtuális Avatarok mögött megbúvó három dimenziós Városlakókkal. Kellemes beszélgetés, iszogatás mellett hamar elmegy az idő.

Szántai Edina, a Szöveg Színház képviselője talpig feketében lépett oda hozzánk hét óra tájban, és szigorú hangon közölte, hogy be lehet menni. De csak egyesével! Mindenkinek először néhány kérdésre kell felelnie. A színházterem bejáratához állt, a lépcső tetejére, és kifejezéstelen arccal fogadta a felfelé igyekvőket. No, ebből mi lesz?

- A belépés feltétele a kikapcsolt mobiltelefon – mondja tárgyilagos, sőt hűvösen hivatalos hangon. Egy kicsit megdöbbentem. Mi történt Edinával? Ki van kapcsolva, mondom, mire kissé barátságtalanul válaszol. – Látni szeretném!

Előhúzom, megmutatom. Ugyanígy előrántom a gyerekeimtől kölcsönkapott Miki-egeres piros zseblámpámat is, és demonstrálom, hogy működik. Ez ugyebár szintén a belépés feltétele.

Ezek után bebocsátásra lelek, de még mindig nem a színházterembe. Előbb egy igen barátságtalannak tűnő hölggyel kell konzultálnom arról, hogy szerintem mi a válság. Ebben a pillanatban esik le a (városi) fitying, hogy a fogadtatás már hozzátartozik az előadáshoz! A barátságtalan hölgy pedig csak tetteti, hogy barátságtalan. No, ezen már mosolyognom kellett.

- Válság? Hm. Jó kérdés. Már régen nem voltam válságban.

- Köszönöm, továbbmehet a következő asztalhoz – dől hátra a krampuszi hölgy, és én továbbállok.

- Hogyan fogalmazná meg egy modatban, hogy mi a félelem? – kérdezi a következő hölgy, szintén talpig feketében, csak a bal melle tájékán világít egy ördögi vörös macskaszem szerű lámpa. Ellentétben az előző (ugyanígy beöltöztetett) hölggyel, ő kedves és szelíd. Bad girl, good girl, oké, megvan a szereposztás. Elmondom neki, hogy mi szerintem a félelem, ő szorgosan feljegyzi egy cetlire.

Aztán beléphetek a szentélybe, a terembe. Még utánam szólnak, hogy helyet ugyan kereshetek magamnak, de le ne üljek. Ezen már szélesen mosolygok. Játék! Jó, benne vagyok, játsszunk! Nem ülök le, csak matatok, kipróbálom a zseblámpámat, arcába világítok a színésznek, aki egy szék támlájára támaszkodva figyel minket a „színpadon”, alig két méter távolságra, velünk egy szinten. Arcát csak egy laptop gyér fénye, és néhány karácsonyi girland-lámpa világítja meg alulról. A teremben egyébként teljes a sötétség. Fényképezni (vaku nélkül) teljes képtelenség. Vakuval pedig tilos. Beletörődöm, hogy az előadásról nem mellékelhetek képanyagot.

Lassan megtelik a kis terem álló emberekkel. Alig van egy, aki le mer ülni. Majd belibben a két fekete-vörös színésznő, és megkezdődik (vagy talán inkább folytatódik) az előadás. Galathea: Válság.

Írói válság. Egyszer minden alkotót utolér. A férfi pötyögtetne, a lányok megakadályozzák. A szereposztás marad, mint kint az előtérben: egy angyal-lány, és egy ördög-lány... kétoldalról gátolják - ki-ki a maga elemében - az alkotót. Egészen addig, míg szét nem rebbennek, és a nézők definicióit fel nem olvassák a cetlikről, az ölünkben heverő zseblámpa fényénél. Mi a válság? Mi a félelem? Összetartozik a kettő?

A férfi immár szabadon ír. Arcán a lelkesedés, amit minden alkotó érez, ha megszállja az ihlet. Fennhangon mondja a szöveget, Galathea versét. Amikor a végére ér, elégedetten feláll, és elhagyja a termet.

A lányok óvatosan lehajtják a laptop tetejét, egy hatásszünet erejéig várnak még, aztán kimennek ők is.

Mi pedig üldögélünk tovább. Tapsoljunk? Próbáljuk meg. Visszajönnek még? Talán igen.... vagy nem? Egyáltalán, vége van már az előadásnak? Úgy néz ki, igen. Akkor most mi legyen?

Ez a válság, mondja Benke Rita a nézők közül. Amikor nem tudjuk, mit tegyünk...

Végül, most már mindketten mentőangyalként, bejön újra a két fekete-vörösbe öltözött lány, és egyenként, kézenfogva kivezet minket... mint a kicsi, félős gyerekeket szokás a sötét szobából. Tényleg ennyire önállótlanok lennénk? Elgondolkodtató...

Az előadás után rögtönözni kell. A szerzői felolvasásra nem kerül sor, mivel az alkotók nem tudtak jelen lenni. Ezért kötetlen beszélgetésbe kezdünk. A Szöveg Színháztól kölcsönkapott kelléket (egy gusztustalanul nyúlós gumi alapú labdát, ami nyomkodásra villogni kezd) adjunk kézről-kézre, és akinél épp a „beszélő-labda”, elmondja magáról, hogy ki és mi is ő civilben, vagy mi nyomja a lelkét a Várossal kapcsolatban.

Sára az EKM2 és a Város megalakulásáról mesélt mindazoknak, akik ismeretlenül pottyantak közénk, és aznap hallottak először róla.

Galathea, a Válság című mű alkotója elmondta, hogy nagyon meghatotta a Szöveg Színház értelmezése, ezúton köszönte meg, és szó szerint bőgött az előadás alatt.

Szántai Edina és a Szöveg Színház csapatának rendezője is mesélt az előadott műről. Alig három hetük volt arra, hogy Galathea művéből színdarabot alkossanak, és a színészek a szöveget és koreográfiát betanulják. Alexics Rita (a bad girl alakítója) nevében mindenkitől elnézést kért, akivel különösen „csúnyán” bánt. Rita az életben inkább a vidám, mosolygós emberek közé tartozik.

Simkó József a choice with no voice zenekar szóvivőjéről megtudtuk, hogy orvos, és tervei között szerepel, hogy kardiológusi és neurológusi szakterületen bontakoztassa ki magát. Ezen kívül kifejtette, hogy ő és zenekara még keresik a helyüket a Városban, és kérdezte, hozzanak-e még zenészeket új lakónak. Mivel Városunk egyik alapvető szükséglete, hogy egyre többen legyünk, a válasz igen! Sára rámutatott arra, hogy a legjobb az, ha mindenki a saját lehetősége és kreativitása szerint bővíti a Várost. Sára mutatta be Myrtillt, aki az utolsó pillanatban mint megmentő angyal érkezett segítségére a Városba. Ezentúl ő is részt vesz honlapunk grafikai kivitelezésében, különösen a Városi Hírmondó a Városkapu és a Fórum-Város-átjáró létrehozásában vállalt eddig kiemelkedő szerepet. Mint megtudtuk, már több mint tíz éve foglalkozik programozással is, tapasztalata Sáráénál is nagyobb.

Iványi Robiról kiderült, hogy Myrtill hites párja, és van közösen egy édes kisfiuk.

Göbölyös N. László, feleségével, Benke Ritával érkezett a fesztiválra, és mindenkinek hoztak egy verseskötetet ajándékba, amit mindketten dedikáltak. A kötetben László versei mellett Rita illusztrációi láthatók. László többek között a készülő Szabadegyetemről beszélt, ami nemsokára beindul a Városban. Rita a családról, gyermekeikről beszélt, és a beszélgetés után megmutatta rajzait, amelyek közül kiválasztottuk a Szabadegyetem jövőbeli logóját.

Jakab Levente ismételten elnézést kért, hogy nem tud elég aktívan részt venni a Város életében, és megjegyezte, hogy minden résztvevő közül valószínűleg ő a legfiatalabb ott. Levente az ELTE-re jár egyetemre.

Tusi náthájával küzdve jött el a fesztiválra, és a Városban folyó verseny illetve szavaztatás technikai kivitelezéséről kívánt szólni. Mivel nem volt minden városlakó jelen, Sára megkérte őt, hogy indítványát a Fórumon terjessze elő.

A további résztvevők is meséltek magukról, néhányan aznap hallottak először a Városról, de mindenki érdekes kezdeményezésnek tartotta.

A beszélgetést kilenc óra tájban befejeztünk, ekkor lépett színre a choice with no voice zenekar, és kitöltötte az est további részét koncertjével.Minden egyes számuk után Göbölyös N. László verseiből olvasott fel Szántai Edina és Alexics Rita a Szöveg Színháztól.

A zenekar műfaját valahol a meditációs zene és a rock határára tenném, bár nem tudom, hogy e kettő határos-e egymással. Mindenesetre az együttes produkciója bebizonyította, hogy lehet rock-os elemeket játszani, és közben megnyugvást, békés lelkiállapotot létrehozni a nézőkben. A számok között elhangzó versek ugyancsak erősítették a meditációs hangulatot.

A fesztivál barátságos hangulata, a kötött és kötetlen programok váltakozása hozzájárult ahhoz, hogy egy jól sikerült a rendezvényt tudhatunk magunk mögött, aminek remélhetőleg lesz folytatása.

Scharle-Breznay Márta