Pólya Alexandra:
Sokan és mások (Sokan, Őrült erdő, Kék szív)
Szántai Edina Sokan választása színésztechnikai és személyes is volt egyben:
„A Sokan próbái előtt megszakadt egy próbafolyamat két színésszel, Almási Sanyával és Gulyás Ádámmal. Akkoriban olyan darabot próbáltunk, amelyben a két színész több szerepet játszott. Ezt a fajta alkotási mechanizmust szerettük volna folytatni, ehhez kerestünk drámát. Az idősebb fiú élete, szemlélete, indulata ismerős számomra, ugyanis hasonlóképpen hagyta el az apám a mi családunkat, hogy egy másik gyereket neveljen fel. B2 igazságát tehát hamar megtaláltam.”
Az előadás kezdete előtt benn ült Salter, az apa és fia(i). A nézők a játszó téren keresztül tudták elfoglalni a helyeiket, és közben észrevehették a szereplőket körülvevő különleges tükörfóliákat, amelyek a szereplők elmosódott és sejtelmes sziluettjét tükrözték. Ha jobb oldalon ültek, akkor az apa mögött a fiú tükröződött, ha a fiú oldalán akkor az apa sejlett föl mögötte. Minimális mozgással, csak a szövegből építkezve elevenedett meg az előadás. A dráma alapján egy teljesen valószerűtlen és az 1984-re hasonlító világot képzeltem magam elé, embertenyészetet és gépszerű, érzelemmentes apát-fiút. Ezt az előadás teljesen lerombolta, és (valóban) karnyújtásnyi közelségbe hozta az ő történetüket.
Gulyás Ádám (fiúk) és Almási Sándor (apa) két piros fotelben ültek, a kettőjük közötti megváltozott viszonyt csak egy-egy minimális elfordulással vagy elhajlással érzékeltették. Apa és fiai mondattöredékei hol egymásra záporoztak, hol egymást követték, pingpongoztak egymással vagy éppen egymásra rakódtak, mint az iszap. Az apa majdnem végig hitte, hogy ő vezeti a beszélgetést, visszafogottan és magabiztosan beszélt mellé. Tetszeleg a „teremtő” szerepében, ő dönthet egy új fiú születéséről és ő küldheti el a régit, a rosszat. A fiaival való beszélgetések során folyton visszatér a felelősségre kérdése, hogy ki hogy tudta az ő „egyetlen” fiát több tucat példányban klónozni. Ezek után nem meglepő, hogy saját felelősségét érintő kérdéseket elhárítja és olyankor a kedveskedő „apai” énjét veszi elő (vacsora, elefántos mesekönyv). Kifogása van elég, hiszen ő a tökéletes fiút akarta még egyszer. A megfizetendő ár mellékes volt. B2 találkozik egy csapatnyi klónnal, ezután keresi fel az apját, aki még inkább kétségbe ejti azzal, hogy nem ő az „igazi” fia. Halk fájdalmával, félelmével és kérdéseivel az apa semmit sem tud kezdeni. B1 az a második fiú, aki szintén nem az „igazi”, őt az apja el is küldte, utána készíttette el B2-őt. B1 agresszívabb jellem, benne a harag és a düh is megjelent, nemcsak a kiszolgáltatottság és megfosztottság érzése. Azt hihetnénk, hogy Salter megijed, megbánja tetteit amikor B1 megöli B2-őt, ennek ellenére a harmadik fiával, Michaellal való találkozást képes olyan teátrálissá változtatni, mint egy filmcastingot. Ekkor fény csak Michaelen van, és az apa sötétből és halkan teszi fel kéréseit, kérdéseit. Fia nagy odaadással próbálja feltárni „belsőbb” érzéseit és gondolatait, de sosem azt adja, amit apja szeretne, nála is bebizonyosodik, hogy alkalmatlan a fiú szerepére. Michael valami különleges érdeklődéssel és meglepődéssel fogadja a hírt a klónokról, de az ő világában lényegében nem hoz változást. A három fiú közül csak róla derül ki, hogy „sínen van”: felesége, gyermekei vannak és matematika tanár. Ez a fiú kétségbe ejti Saltert, amiért ez az egész dolog számára mulatságos és elbűvölő. „A génjeink kilencven százalékban megegyeznek minden más emberével. (…) Harminc százalékban a fejes salátáéval. (…) nekem a fejes saláta tetszik a legjobban. Ettől úgy érzem tartozom valahová.” Ekkor már ismét fényben van Salter is, és fia neki ismeri be, hogy vele ellentétben boldog. Mindketten nagyon óvatosan fogják meg a figurákat, túlzások nélkül viszik végig a játékot. Gulyás Ádámnak hangtalanul gördülnek le a könnyei, máskor gyilkos tekintettel okolja apját.
