szöveg színház

Beszélgetés Szántai Edinával

1).Hol hallott először Caryl Churchillről? Látta színpadon a darabjait?

2006-ban az akkori dramaturgom, Róbert Júlia hívta fel rá a figyelmemet. Angolul olvastuk először, nekik ez fordítási gyakorlat volt a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. A darab fordítójától, Upor Lászlótól megkaptam a nyersfordítást, akkor éjjel elég sokszor elolvastam. Azzal kezdtünk el dolgozni.
Nem láttam korábban színházban Churchill-előadást, csak felvételről.

2).Nagy benyomást tett önre?

A felvételről látott előadás vagy a darab? Ez utóbbi igen, különben nem rendeztem volna meg.

3).Miért pont a Sokan című darabot választotta?

Fenti okok miatt.

4).Miért gondolta aktuálisnak a Sokan-t?

Nem érdekelt, hogy aktuális-e. Szerintem nincs is olyan, hogy ez vagy az a darab aktuális. Témák lehetnek időszerűek egy alkotó életében, az ő választása és belső indokoltsága tesz jelen idejűvé egy előadást. Ezen túl vannak jól és kevésbé átgondoltan megfogalmazott darabok. Az én felelősségem az, hogy jól megírt, számomra és a munkatársaim számára jelen idejű témát vegyek elő.
A Sokan próbái előtt megszakadt egy próbafolyamat két színésszel, Almási Sanyával és Gulyás Ádámmal. Akkoriban olyan darabot próbáltunk, amelyben a két színész több szerepet játszott. Ezt a fajta alkotási mechanizmust szerettük volna folytatni, ehhez kerestünk drámát. Az idősebb fiú élete, szemlélete, indulata ismerős számomra, ugyanis hasonlóképpen hagyta el az apám a mi családunkat, hogy egy másik gyereket neveljen fel. B2 igazságát tehát hamar megtaláltam. Noha minden szereplő igazságát felfejtettük a próbafolyamat során, ez volt a kiindulópont. A másik ok az volt, hogy végtelenül izgalmasnak gondolom ezt a központozás nélküli szöveget, amely mondattöredékekből épül fel. Az ebben rejlő szabadság, hogy annyi mindent jelenthet a ki nem mondott szó, egyben a darab veszélye is. Be kellett fejezni a darab „megírását”, mielőtt próbálni kezdtünk volna. Az sem hagyott nyugodni, hogy mennyire tudom vezetni a nézőt, ha a fiúkat játszó színészt nem engedem öltözni. Nem szeretem a szájbarágós alkotásokat, ezért egyértelmű volt, hogy a két színész nem vált jelmezt az előadás alatt, sőt, nem is nagyon mozoghatnak. Mindketten ültek az előadás egésze alatt, két vörös forgófotelben tükörfóliák előtt, s ha a fotel iránya változott, akkor a szereplők viszonya is változott. Mindeközben a kettejük teste tükröződött a fóliákon. Hiába volt mindig egy fiú a színen, a másik kettő (a másik 20) körvonala felsejlett a háttérben. Ugyanígy az apával. A jelenbeli énje mellett a múltbéli figura is ott volt elmosódottan.
Vajon követi-e a publikum a váltásokat? Meg tudom-e mutatni valami nagyon finom színészvezetéssel, hogy mikor melyik fiú tér vissza?

5).Esetleg a Sokan-t megelőzték felolvasó estek? Ha igen, sokan látogattak el?

A mi interpretációnkban nem volt felolvasó est a Sokanból.

6).Milyen volt a darab fogadtatása, kritikák?

www.szovegszinhaz.hu/szinhaz/rolunk

7).Mi alapján válogatta a két férfi szereplőt a darabhoz?

Mindketten a társulatom, a Szöveg Színház tagjai, számunkra kerestem darabot.

8).Jó írónak tartja Churchillt?

Nem dolgozom olyan szöveggel, amelyet rossznak tartok. 2006-ban mutattuk be a Sokan-t. Két évig játszottuk az előadást, ez alatt az idő alatt felszínre kerültek a darab gyengeségei. 2007-ben aztán az Európa megjelentette a Churchill-kötetet, amelyben a „végleges” fordítás is benne volt. Caryl Churchill a kortárs angol drámairodalom nagyasszonya. Rendkívül jó technikájú drámaíró, vagyis egészen kiemelkedő nyelvi bravúrokra képes, noha nem biztos, hogy nagyon mélyen érinti azokat a témákat, amelyekről mesél. Ez utóbbi, vagyis a témaválasztása például kifejezetten üdítő. Az ő korában lévő magyar drámaírók egészen másról írnak. Többnyire savanyú témákról. A Sokan témája sem vidám, ettől függetlenül a darab és az előadás nem szomorú.

9).A későbbiekben szeretne még tőle rendezni valamit?

Az elkövetkező időben nem.

10.)Mit gondol nálunk miért szinte ismeretlen, kevésszer elővett szerző?

A 2007-es kötet megjelenéséig nehezen lehetett akár eredeti nyelven megszerezni a darabok szövegét. A magyar színházi kultúra ugyan elsősorban a szövegértelmezésre fordítja a hangsúlyt, ami jót tehetne az angol darabok magyar nyelvű interpretációjának, ám van egyfajta könnyedség ezekben a drámákban, a komoly témák ellenére, amit mi nem tudunk kivitelezni. A magyar előadásokban elveszik valami.

Pólya Alexandra